Terápiás ebnevelde – 2. rész: A jó kutyaiskola

with Nincs hozzászólás

Ahogy ígértem az előző részben, most a kutyaiskola kiválasztásáról és ideális működéséről szeretnék írni pár sort, első sorban azoknak, akik még nem jártak ilyen helyen vagy nem a jó helyen jártak.

Miért fontos a kutyaiskola?

Sokan talán úgy gondolják, hogy kutyasuliba járni azért kell, hogy ott a kutya megtanulja az alapengedelmességhez szükséges parancsokat, azaz megtanuljon, ülni, feküdni, lábnál követésben közlekedni stb. Na ezek az emberek tévednek nagyot. Ezeket a dolgokat otthon is meg lehet tanítani – kis túlzással – 5 perc alatt  szinte bármelyik ebnek. A (jó) kutyaiskola valójában azért van, hogy a kezdő gazdi megtanulja hol van a kutya eleje és a vége, valamint hogy a kutya megtanuljon a gazdára figyelni és a többi kutya között megfelelően viselkedni. És ezek a dolgok sokkal, de sokkal fontosabbak, mint hogy tud-e a kutya parancsra 5 másodpercen belül 5x felülni, majd lefeküdni megint.

A (jó) kutyaiskolában alkalmunk van megismerni A kutyát. Azaz a kiképzők és tapasztaltabb kutyások segítségével megtanulni értelmezni kutyánk nyelvét, megismerni jelzéseit, megtanulni hogyan és mikor dicsérjük vagy éppen szidjuk le, milyen eszközt válasszunk a képzéséhez és a hétköznapokban egyaránt, és hogy egyáltalán hogyan éljük együtt problémamentesen, kiegyensúlyozottan kiskutyánkkal. Mert sajnos azt kell mondjam, hogy aki nem veszi a fáradtságot arra, hogy megismerje a kutyáját, az nem fog igazi békességben és harmóniában élni kedvencével soha.

Továbbá a (jó) kutyaiskolában természetesen kiskutyánk is fontos ismereteket szerez.  Megtanulja hogyan viselkedjen kis- és nagykutyákkal, más emberekkel és hogy a gazdira minden helyzetben figyelni kell, ezzel megalapozva azt a bizonyos előbb említett kiegyensúlyozott és amúgy BIZTONSÁGOS együttélést. És ráadásul mindezek közben mellesleg megtanul ülni, feküdni és a lábunk mellett sétálni is. Szóval a (jó) kutyaiskola a legtutibb hely a világon, ha van kutyánk. 🙂

De milyen a JÓ kutyaiskola?

Jó kutyaiskolát keresni olyan, mint jó iskolát keresni a gyereknek. Az ember nem az iskolát nézi, hanem a tanítónénit. 🙂 Én azt javasolnám, hogy ha van rá lehetőségünk, akkor mielőtt sulit választunk a kutyánknak, menjünk el és nézzünk meg több iskolát, kiképzőt. Ahol ez nem opció vagy akinek ez nem tetszik, az menjen kapásból a picsába és válasszunk a többiek közül! 🙂 De honnan tudjuk, hogy melyik lesz a jó választás számunkra?! Ezt a kérdést is lehetne vesézgetni jó sokáig, de megpróbálom összefoglalni a lényeget három fő pontba – az én meglátásom szerint.

1. Kerüljük a hagyományos módszereket alkalmazó oktatókat!

Semmi értelme nincsen a kutyát mechanikusan tanítani és irányítani, sőt! Leginkább csak ártani fog a kapcsolatunknak, főleg ha egy érzékeny ebbel van dolgunk. Keressünk tehát olyan kiképzőt, aki a lehető legritkább esetben nyúl hozzá a kutyához (vagy utasít arra, hogy mi tegyük ezt), helyette inkább bemutatja, hogyan vegyük rá a kutyát némi jutalomfalat segítségével arra, hogy azt csinálja, amit mi szeretnénk. Szerencsére ma már többségében vannak ezek a modern szemléletű oktatók, így biztos találunk a környéken több megfelelő iskolát is. (Terápiás kutyák esetén különösen fontos szerintem, hogy a képzésük, nevelésük kényszer – és főleg erőszakmentes legyen.)

2. Nézzük meg milyen speciális területeket, sportokat lehet később választani!

Azaz pl. ha kistestű kutyánk van, akkor lehet nem az őrző-védő vonal lesz számunkra a megfelelő, hanem inkább valamelyik kutyás sport. Vegyük számításba a lehetőségeket, járjunk utána melyik érdekelhet minket legjobban a későbbiekben. Ha versenyszerűen szeretnénk pl. agilityzni, akkor kérdezzünk rá az edző és csapata eredményeire is akár. Egy udvarias kérdés ellen senkinek nem lehet kifogása. Ha pedig terápiás munkára szeretnénk kutyát képezni, akkor pedig lehetőleg mihamarabb vegyük fel a kapcsolatot egy hozzánk közel eső alapítvánnyal és tőlük kérjünk tanácsot kutyaiskola ügyben.

3. Hagyatkozzunk a szimpátiára is!

Ez lehet nem túl szakmai hozzáállás a részemről, de úgy gondolom, hogy ha az előző két pontnak megfelel több kutyaiskola is, akkor olyat válasszunk, ahol a legjobban érezzük magunkat! Hiszen a kutyaiskola arról (is) szól, hogy – mi és kutyánk is – barátságokat kössük, együtt járjunk bemutatókra, kirándulni, táborokba stb., szóval igenis fontos, hogy jól érezzük magunkat az adott közösségben.

(Huh, tényleg nagyon az alapokat érintettem csak és mégis mennyit írtam már megint. :S)

Kidával mi már túl vagyunk a választáson, hiszen a többi kutyámmal is évek óta a debreceni A TE KutyasuliD-ba járunk. Itt a terápiás kutyák felkészítése is régóta profi szinten működik a SANSZ Alapítvány együttműködésével, agilityzni is tudunk majd és nem mellesleg a társaság is szuper. Legutóbbi látogatásunkról csatolok most pár képet végszó gyanánt. Legközelebb pedig a nálunk nagyon is aktuális ivartalanítás kérdésével folytatom.

Comments are closed.