Szóval az úgy kezdődött, hogy… 😀 Még tavaly kaptam egy ajándékkártya rendelést, azzal a kissé szokatlan kérdéssel, problémát jelent-e hogy a párnak, akiknek a kártya készül, nem kutyájuk van, hanem tengerimalacuk. Aki kicsit is ismer, sejtheti, hogy egyből felcsillant a szemem. 😀 (Mondjuk azt is megnéztem volna, amikor R. és J. megkapta az ajándékkártyát, mint tengerimalac fotózásra jogosító kupon. XD)
A fotózás pedig egész egyszerűen felülmúlta minden várakozásom. Dugó eszméletlen pofa, végig mondta a magáét (tuuudom, meg kell tanulnom videózni is), mi pedig végigröhögtük az egészet. A gazdik szuperek voltak, mint a született modellek, de nem a kikent-kifent fajtából, csak olyan természetesen, egymáshoz illően. Nem szeretek giccses dolgokat írni, nem is megy, pedig higgyétek el, erről a fotózásról bőven lehetne. De szerintem a képek sokkal szebben elmondják azt, amit én csak összehordanék… ebben az esetben legalábbis – számomra – kifejezetten beszédesek lettek. 🙂